Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának díszdoktora: 2009. május 7.
„Jevtusenko vezéralakja volt annak az 1950-es évek második felében induló szovjet költőnemzedéknek, akik Sztálin halála után ténylegesen "demokratizálni" akarták a költészetet. Lázadtak egy olyan társadalmi berendezkedés ellen, amely elvette az egyéntől a személyes méltóságot, és államosítani akarta a magánéletet. Utcákon, tereken, stadionokban adták elő verseiket, több tízezres rajongói táborral rendelkeztek. Jevtusenko költészetét mind a mai napig a "pódium", a nyilvános megszólalás vágya határozza meg: a költői szó nála szinte elválaszthatatlan a költő hangjától és gesztusaitól. Jevtusenkónak jelentős érdemei vannak az orosz költészetben. Ő volt az, aki az ötvenes és hatvanas években újjáteremtette az úgynevezett "intim lírát", a sztálini korszak kötelező sematizmusa után rehabilitálta a szerelmi költészetet, benne az érzelmeket és a személyes hangot. Ma is költészetének egyik csúcsteljesítményét jelentik az akkoriban íródott szerelmes versei, melyek egyben a XX. századi orosz költészet gyöngyszemei. Jelenleg Jevtusenko felváltva él az Egyesült Államokban, ahol különböző egyetemeken tanít és Oroszországban. Továbbra is kultiválja a pódiumköltészetet, oroszországi tartózkodása idején, kellő hatásvadász külsőségek közepette rengeteg nyilvános fellépést vállal." (Szőke Katalin, Élet és Irodalom)
Jevtusenko rengeteget írt és ír is. Eddig megjelent köteteinek száma meghaladta a száztízet. Az 1970-es és 1980-as években számos verseskötetét százezres példányszámban adták ki. Írt poémákat, elbeszéléseket, regényeket, filmforgatókönyveket, sőt maga is forgatott filmeket, melyekben rendezőként és filmszínészként debütált.
utoljára frissítve: 2009. július 14. 14:57:06
